Ha hiszitek, ha nem magyar strandok és fürdőhelyek kerültek be egy, a világ legszebb strandjait felsorakoztató kiadványba, melyet az osztrák Corps Touristique Austria egyesület készített. Az örök pesszimisták, akik folyton csak duzzognak, hogy kis hazánk, fővárosunk vagy egyéb látványosságaink soha nem kerülnek be egyetlen egy ”TOP valamibe” sem, most végre elégedettek lehetnek. A kérdés már csak az, hogy miért nem hallunk többet ezekről a tök tuti helyekről?

A Corps Touristique Austria 2011 nyarára készítette el „A világ legszebb strandjai” című brosúráját, melyben 66 különböző fürdőhely és strand kapott helyet. Miért éppen strandok? – Ez nyáron nem kérdés. Az osztrákok 35%-a preferálja nyaralásai során, hogy azt vízpart közelében töltse el. Kombinálva a pancsolást valamilyen kulturális programmal, vagy városnézéssel ez az arány már 50% felett van. Mi a helyzet nálunk? – Magyarországon fűutazásra a lakosság kb. 70%-a jár éves szinten. A belföldi és a külföldi utak fő motivációs tényezője egyaránt a vízparti üdülés. A legnépszerűbb hazai célpont a Balaton, míg a külföldi Ausztria és Horvátország.

Forrás: A magyar lakosság utazási szokásai, Magyar Turizmus Zrt.

Három a magyar igazság

Bizonyítja ezt az is, hogy Magyarország két strandja és egy üdülőhelye került be a TOP 66-ba. Nem nehéz kitalálni, hogy utóbbi a Balaton – a németajkúak ma is közkedvelt üdülési desztinációja, nem beszélve rólunk, akik legyen szó akár egy hétről, vagy csak egyetlen napról, évről-évre csobbanunk egyet a magyar tengerben – bár ez inkább az északi parton ajánlott a sérülések elkerülése végett.

A Balaton, a háttérben pedig a Badacsony

Két olyan magyarországi strand is felkerült a palettára, amikről szerintem a fél ország azt sem tudja, hogy a térképen vannak és a híradóból hallott róluk először, hogy léteznek, nemhogy a világ legszebbjei között említik őket.

Bizony kevesen tudják, hogy a Velencei-tónál, Gárdonyban létrehozták az ország első ökostrandját, ráadásul már négy éve működik környezettudatosan a hozzá tartozó kempinggel együtt. Mindemellett különféle szolgáltatásokat lehet igénybe venni, legyen az sport, vagy akár fényterápia.

A gárdonyi Sport Beach

A Tisza-tavi Eurostrand legnagyobb vonzereje a természetes és nyugodt környezet, a víz tisztasága. A strandot 2006-ban újították fel, a Sarud-öbölben fekszik. A strand területén kemping és ifjúsági tábor is üzemel. Az idelátogatók itt is szolgáltatások tömkelegét vehetik igénybe a kenus túrától kezdve a paintballig.

Eurostrand és Eurocamping

Hogy még jobban dagadjon a mellünk a büszkeségtől, muszáj szót ejteni arról, milyen strandokkal említenek minket egy lapon. Ott van pl. mindjárt a thaiföldi Ko Phi Phi, a dubai Jumeirah Beach, a kínai Hainan vagy éppen Málta szigete, és még meg sem említettük a görög, a horvát, vagy a ciprusi tengerparti paradicsomokat.

Ko Phi Phi szigete, Thaiföld

A kiadvány érdekessége még továbbá, hogy olyan strandok és fürdők is bekerültek a 66 legszebb közé, ahol az embernek – ha nem mondják – álmában sem jutna eszébe gatyára vetkőzni. Ilyen pl. Svájc, Írország vagy akár Szlovákia.

Vajon a cél szentesíti az eszközt?

Megjelentek a blogvilágban különböző írások, szösszenetek, már-már pamfletek arról, hogy: „Persze, könnyű úgy bekerülni a világ legszebb strandjai közé, ha a Corps Touristique Austria alelnöke egy magyar fickó, ráadásul az egész kiadvány készítésében a fenti szervezet mellett a Magyar Turizmus Zrt. külképviselete is benne volt.” Hoppá…. Akkor most lebukás van?

Másrészről a kiadványban megjelent képek alapján látva kontrasztot, az emberekben saját maguktól is felmerül a kérdés, hogyan lehet összehasonlítani a pálmafás tengerpartot, az azúrkék tengert, meg a cuki bungalókat egy magyarországi üdülőhelyszínnel. A válasz: Nem szabad összehasonlítani. Pozícionálni kell. Meg kell találni mindegyikben az egyedülállót, ha valakinek úgy tetszik a USP-t, ezt kell hangsúlyozni és kihasználni.

Jumeirah Beach, Dubai

A „bundáról” pedig annyit, hogy ezek a helyszínek már így is, úgy is szerepelnek a „Világ legszebb strandjai” című kiadványban, nyomtatott és digitális formátumban egyaránt, több ezer emberhez eljuttatva ezeknek a helyeknek a hírét. Ha pedig valaki Magyarországot és ezeket a strandokat tűzné ki úti célul, valószínűleg van olyan intelligens és nem hiszi azt, hogy egy édesvízi tó helyett pálmafával díszített homokos tengerpart várja majd. Ergo desztinációmarketing szempontból nagyon is jó, hogy belekerültünk ebbe a kiadványba, így legalább néhány magyar honfitársunknak is tudtak újat mondani az alkotók…

Miért nem hallunk ezekről a helyekről sűrűbben?

Mert nem alkalmaznak különféle marketingeszközöket, hogy odavonzzák a turistákat? Mert csak a WOM-ra (Word of Mouth) hagyatkoznak? Nem csoda, hogy a magyarok és a külföldiek nagyobb része a Balatonra jár nyaralni, ha szinte csak azt ismeri… ezek a helyek pedig megérnének egy misét.  – A legtöbb esetben a pénz szól közbe, ugyanis abból nem sok van, és elsőként általában mindig a marketingre szánt összegekből kurtítanak. Azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy rengeteg olyan eszköz van, melyek minimális ráfordítással, de maximális kreativitással működőképesek lehetnek. Nem beszélve arról a tényről, amiről az osztrák kiadvány is megemlékezik: A kánikula nagy úr.

A desztináció marketinget eddig mindig csak az egyik végénél fogtuk meg – tehát hogyan kell azt tervezni – és erre hoztunk különböző példákat. Azonban még soha nem írtunk a másik végéről, vagyis arról, hogy amit egy adott város csinál, hogyan csapódik le a fogyasztónál. Hát én most megkérdeztem magamat és most először személyes élményemet írom le Nektek, egyszerű turistaként. Irány a pucér Prága!

Miért Prága? –Közel van. Nem túl nagy. Hasonló árkategória. Látnivalók egész arzenálja. Na meg a SÖR. Ráadásul Prága olyan, mint Budapest, csak éppen ott csehül beszélnek. Tehát: ideális helyszín két fiatalnak az át- és nem kevésbé a túléléshez is.

A prágai volt az első KÖZÖS vakációnk, egymásra utalva a világ egy egyáltalán nem távoli, de mégis másik szegletében, ezért –  ismerve amúgy széllelbélelt természetünket –  az utazás gondos előkészítést igényelt:

Mivel mész és hol fogsz aludni?

A szállásunkat egy szobafoglalós weboldalon keresztül foglaltuk le egy három csillagos hotelben. Minden járulékkal együtt éjszakánként kb. 4000 Ft-nak megfelelő összeget fizettünk fejenként, melyben benne volt a reggeli bőségtál is. Szomorú tény, de ma már sem Budapesten, sem az ország egyéb turisztikailag frekventált helyein nem jut az ember ennyiért, és ilyen minőségben szálláshoz.

A következő lépés az utazás módjának kiválasztása volt. Két opció vetődött fel. Busz vagy vonat. A busz egy ezressel olcsóbb, de egy órával tovább utazol, és nem pisilhetsz akkor, amikor kedved tartja, így a vonatjegyünkkel együtt némi komfortérzetet is vásároltunk kerek 7 órára. Érdemes figyelemmel kísérni azonban a különböző akciókat is. Az oda-vissza jegyünk fejenként 48€ (~12 960 HUF) volt.

A szállás és a vonatjegyek lefoglalása mellett, már jó előre betáraztunk útikönyvből, és  - haladva a korral – okostelefonokra készült offline is futó alkalmazásokkal. Ezek főleg közlekedési – mint pl. nálunk a Smart City – és turisztikai szoftverek voltak. A lehetőségekről itt olvashattok.

Közlekedés

Miután megérkeztél idegenföldre az első és legfontosabb dolog, hogy eljuss a szállásodra. A „hogyan?” részt érdemes már otthon megtervezni, főleg akkor, ha tömegközlekedést fogsz használni. Mi is így tettünk: az első napunk excel táblában volt percre pontosan lebontva. A prágai BKV – nekem csak PKV – weboldalán található útvonaltervező és a google maps kombó jó szolgálatot tett – ugyanis a PKV-s útvonaltervező csak megállótól megállóig tud tervezni, ezért előbb meg kell nézni a google térképen, hogy melyik megálló van közel a címhez. Később érdemes azért beszerezni egy közlekedési hálózat térképet is, mely elektronikusan és offline is elérhető a metrómegállókban vagy a turisztikai információs irodákban. Ezzel és általában az útikönyvekben található térképekkel nem lehet már nagyon elveszni.

Ami már az első félórában egyértelművé vált számunkra, hogy cseh barátaink közlekedési rendszere evolucionálisan előrehaladottabb fővárosunkénál. A háromnapos felnőtt/nemzetközi diák bérlet 310 CZK (az első lekezelés időpontjától érvényes), a vonaljegyek pedig nem csak egy utazásra jogosítanak fel, hanem a 30 (24 CZK), illetve a 90 perces (32 CZK) jeggyel annyiszor szállsz át, amennyiszer akarsz. (1CZK ~ 11,5 HUF) Roppant baráti, ráadásul az egész közlekedési rendszerük becsületalapon működik: mindössze egyszer találkoztunk ellenőrökkel.

PRága – kártya: Desztináció-marketingezzünk már!

Akárcsak az európai nagyvárosokban, Prágában is van úgynevezett citycard. Ennek a benefitje a turista számára az, hogy bizonyos helyekre ingyen vagy olcsóbban tud bemenni – összességében jobban jön ki anyagilag és nem kell vesződni a folytonos belépőkkel. Van belőle 2-3-4 napos, PKV-bérlettel vagy a nélkül lehet megvásárolni online és offline egyaránt. Ezeket Magyarországon is be lehet szerezni, de készüljünk fel rá, hogy itthon az utazási irodák rárakják az árára a saját kis marzsukat.

Prágának és látványosságainak azért jó a Prága-kártya, mert a kevésbé ismert vagy kisebb népszerűségnek örvendő helyeket is meg lehet nézni vele, így felhívja a turista a figyelmét ezekre a nevezetességekre – kvázi forgalmat generál. Okos. Egyébként abszolút érvényesült az a szabály, hogy a legjelentéktelenebbnek hitt dolgok tetszenek végül leginkább, a „ha majd marad még idő” kategóriába sorolt programok sültek el a legjobban. A kártya mellé adnak egy félig reklámkatalógus, félig útikönyvet – amiben van metrótérkép és nevezetesség térkép is.

FYI: Budapesten is kapható citycard 1-2-3 napos konstrukciókban, hasonló árban és hasonló lehetőségekkel.

Elemózsia és sör – avagy kulináris orgazmusok hada

Sokszor halljuk, hogy fontos az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás. Ha viszont igazi cseh specialitásra vágysz – ami nem mellesleg az étlapokon is külön menüpont alatt szerepel és kb. 30CZK-val drágább, mint a többi étel – akkor ne is álmodj ilyesmiről. Ebben kicsit hasonlít a cseh konyha a hagyományos magyarra, itt viszont inkább sörrel érdemes leöblíteni az ételt – hozzám hasonló, nem kifejezetten sörrajongóknak is.

A kedvelt húsok a kacsa, a disznó a bárány és a marha – a pörköltet azonban itt nem nokedlivel, hanem a csudifinom, bár kellőképpen hízlaló knédlivel tálalják. Egyik este azonban a knédli helyett sikerült egy úgynevezett fűszeres burgonyafánkot rendelnem – ott potato pancake néven fut – a sült disznóhúshoz – hát az valami isteni volt. A „zöldség” pedig általában a szintén nemzeti eledel fehér és lila dinsztelt káposzta.

Sörök terén két fajtával találkoztunk: a Pilsner Urquellel és a Budweiserrel. Persze csak addig, amíg be nem tettük a lábunkat az U Fleku nevű helyre, ahol valahogy olvashatnak az ember gondolataiban, mert amint leteszed a feneked már ott is teremnek egy korsó – kellőképpen sűrű – barna sörrel. Ebben a kb. 10-12 fokos nedűben érlelik a sörsajtot, amit szintén meg lehet kóstolni – fokhagymás tósztra kenve ideális. Érzékeny gyomrúak vigyázat: amilyen erőteljes a sajt bukéja, olyan erőteljesen hat a bélműködésre is.

Az árak főleg a forgalmasabb helyeken – Nerudova, Karlovi, Celetna stb. – elég borsosak, és még a 10%-os szervizdíj sincsen beléjük kalkulálva. Ahol olcsó az étel, ott drága az ital és fordítva, sőt van ahol még az el nem fogyasztott kenyeret is felszámoljak. Erre mindenképpen fel kell készülni lelkileg és pénzügyileg egyaránt, továbbá arra is, hogy a fejben kiszámolt összegen felül még vagy 50 CZK-val többet fizetünk majd.

Ha nagyon kifogytál a koronából, akkor még mindig ott van a McDonald’s vagy a KFC, ami Magyarországgal ellentétben az éttermekhez képest egy olcsó étkezési alternatíva – és nagyobb meglepetések sem érhetnek minket.

Prága nem a láblógatás a városa. A kultúr-cunami abban a pillanatban ér el amint beteszed a lábad és egészen kilépésig tart. A város tudatosan használja ki és épít a „patinás történelmi város”, illetve a „kultúra” USP-kre, “kora” ellenére pedig folyamatosan meg tud újulni. Méterenként ugrálhatunk a különböző korszakok között, hiszen tökéletesen megfér egymás mellett pl. Kafka és a gótika, a Károly hídon sétálva pedig önkéntelenül is felcsendül fülünkben Smetana Moldvája. Valahogy  otthon érezzük magunkat idegenben – és szerintem nem csak a Budapest és Prága közötti megannyi párhuzam miatt.

Összefoglalásképpen elmondhatom, hogy remek öt napot töltöttem Prágában, és ez a jó társaság mellett, ennek a jól kitalált,  „kisnagy” városnak köszönhető, mely remek példa lehet Közép-Európa többi nagyvárosa számára is.

Minden városnak megvannak a maga ikonikus épületei – Párizsnak az Eiffel-torony, Londonnak a Buckhingam – palota vagy a Big Ben, New Yorknak pedig a Szabadság-szobor és a World Trade Center – vagyis az utóbbi csak volt, addig a bizonyos 2001. szeptember 11-i napig. Több mint háromezren vesztették életüket a Nagy Alma emblematikus épületei ellen véghezvitt terrortámadás során. Az „amerikai álmot” azonban mégsem tudták lerombolni, s egy évtized elteltével méltó helyet kap az emlékezés.

Közeledve a terrortámadások 10. évfordulójához a New York-iak lelkében ismét megelevenednek a tragédia emlékei. 2011. szeptember 11-ére a város egy egész napos megemlékezést és virrasztást szervez, azokért, akik az ikertornyoknál, vagy a terrortámadás más helyszínein vesztették életüket – és még valamit: a várva várt nemzeti 9/11 Emlékmű hivatalos megnyitóját. (A másik két helyszínen – a Pentagonnál, és Shanksville mellett – már korábban állítottak emlékművet az áldozatoknak.)

A 9/11  áldozatainak igazolványképeiből készített montázs

A 9/11 emlékművet az úgynevezett Nulladik Szinten hozták létre, pontosan ott, ahol valaha az ikertornyok álltak. A designt – melyet egy globális verseny során 63 nemzet 5200 pályamunkája közül választottak ki – Michael Arad, építész és Peter Walker, tájépítész készítette. Az emlékmű egy fenntartható módon kialakított parkból és két tükröződő, négyzet alakú medencéből áll. A hozzá tartozó múzeumot egy Snøhetta nevű norvég cég tervezte.

A Micheal Arad és Peter Walker által megálmodott 9/11 emlékmű

A múzeum belülről

A két medence szó szerint az ikertornyok hűlt helyén áll, szimbolizálva az űrt, melyet az ikertornyok megsemmisülése és a családtagok – szülők, gyermekek, testvérek, barátok és szerelmes párok – elvesztése hagyott maga után. A medencék egyenként legalább egy hektárosak és Észak-Amerika legnagyobb mesterséges vízesései csobognak bennük. Szegélyeiket bronzpanelek borítják, melyeken az áldozatok nevei szerepelnek. A táblákra nem csak a 9/11 áldozatainak, hanem az 1993-as terrortámadás során elhunytak nevei is felkerülnek. A medencéket körülölelő mesterséges park a valaha épült legzöldebbek egyike. Saját esővíz raktározó, öntöző és növényvédő rendszerrel van felszerelve, mely vizet és energiát raktároz el, takarít meg.

A tornyokat szimbolizáló medencék egyike

A mesterséges vízesések és a perem bronzpanelein található 3000 áldozat neve

A park

A parkot 400 fehér mocsári tölggyel ültették be, melyek az elmúlást és az újjászületést szimbolizálják, ahogy az évszakok szerint változik küllemük – érdekességük, hogy a terrorcselekmények helyszíneiről, a WTC 500 mérföldes körzetéből, Pennsylvania és Washington környékéről származnak. A tölgyek lobkoronája egyfajta zöld tetőként is funkcionál az emlékmúzeum és a 70 láb mélyen található vonatállomás számára. Öntözésükhöz az összegyűjtött esővizet használják fel, gyökereik épségének megőrzéséhez pedig egy különleges felfüggesztett járdarendszert alkalmaztak – a járdát tápanyagban gazdag talajjal töltött vályúk tetejére építették.

A 400 fehér mocsári tölgy parkja

Habár a későbbiekben az emlékmű nyilvános lesz, a területen zajló építkezések miatt azonban egyelőre belépési engedélyeket, jegyeket kell váltani, melyeket július 9-étől lehet lefoglalni. Egy nap leforgása alatt 11 000 belépő kelt el, s továbbra is sorra telnek meg az időpontok.

Az emlékmű várhatóan a magányra vágyó New Yorkiak és az áldozatok előtt tiszteletüket leróni szánó utazók, turisták kedvelt zarándokhelye lesz. A kérdés ettől függetlenül továbbra is ott motoszkál a fejemben: Vajon lehet a 9/11-es emlékhelyből New Yorknak egy olyan emblematikus jelképe mint az ikertornyok, melyeknek a helyén áll?

Ha felcsigázott a téma böngéssz itt is!: http://www.911memorial.org/

Via Inhabitat

Nálunk jelenleg a kétéltű busz dívik, mely bizarr látványt keltve minden este pontban hatkor siklik át a Margit híd alatt. De képzeljétek el, milyen lenne egy fakultatív szájtszíing, melyhez csak az eszközt kellene kibérelni. Na, erre lett kitalálva a CAT.

A Cal Craven megálmodta CAT (vagyis City Aquatic Transportation) egy személyi vízi taxi terve, mely bérelhető és önállóan irányítható lenne. A négy ember szállítására alkalmas jármű kialakítása és buborék jellegű ablakai pedig remek panorámát biztosítanának az egyéni városnéző vízi túrákhoz. Dizájn tekintetében nekem a nagy jövőben játszódó kultuszfilmek – Vissza a jövőbe; A pusztító, Én, a robot; Különvélemény – jutnak eszembe a bennük alkalmazott lekerekített, áramvonalas formákkal, melyekre egyre inkább hasonlítanak napjaink autói is.

Mivel a terv még csak papíron létezik, így azt sem lehet tudni, hogy a futurisztikus jármű belsejébe milyen meghajtási rendszert képzelt el az alkotó. Persze azt várnánk, hogy mindezt környezetbarát módon oldja meg a tervező. A CAT például egy olyan elektronikus vízi jármű lehet, mely a hibrid autókban alkalmazott különleges motorral, de akár napenergiával is működhetne.

Persze nem csak a technikai megoldásokkal kapcsolatosan övezik kérdőjelek a „vízimacskát”, hanem a közlekedésszabályozás területén is. Egy pezsgő folyami forgalommal rendelkező városban – mint például Budapest – ahol napi szinten, uszályok, sétahajók és úszó hotelek tucatjai közlekednek, ez mindenképpen egy kardinális kérdés. Senki sem szeretné egy uszály alatt végezni ugyebár. Tehát egyszóval szükség van némi KRESZ szabályozására, mely azonnal felveti a jogosítvány, vagy egyéb más jellegű képesítés megszerzésének szükségességét is.

Ha a kirakós játék minden darabkája a helyére kerül, akkor bátran állíthatom, hogy Budapest tipikusan az a város, ahová bátran el lehet képzelni egy ilyen vízi autót, hiszen a Duna mentén akad bőven látnivaló a Lágymányosi hídtól egészen a Dunakanyarig. Ráadásul az aprócska jármű egy egészen új perspektívát nyitna meg a turisztikai szolgáltatások arzenáljában: „Plan your trip in Budapest with a CAT”. A kölcsönző pedig – a még csak szintén tervezet – szép, új bringahidunk lábánál lehetne. Én kipróbálnám az biztos. Ki csatlakozik? Három hely még szabad…

Via Inhabitat és DVICE

Ha a jövőben Londonba vinne az utad, de netalántán egy kis útbaigazításra lenne szükséged, a Londoni Információs

Turisztika. Információ. Fenntarthatóság. Környezetvédelem. Az angolok ezeket integrálva egy olyan információs centrumot építettek, ahol angol és külföldi egyaránt érdeklődhet London nevezetességei vagy épp zegzugai iránt, egyúttal a fenntartható megoldásokról is informálják az oda betérőket. Azonban ez már nem face – to – face zajlik. Maga az épület kommunikál, ugyanis a Make Architects nemzetközi stúdió egy minden tekintetben zöld információs központot álmodott és valósított meg.

A londoni Szent Pál székesegyház előtt elhelyezkedő Londoni Információs Centrum futurisztikus látványt kelt svédacélból készült borításával, melynek a szögletes ám mégis éles ívek adnak dinamikát. Háromszög alapja a tér gyalogos forgalmához igazodva került kialakításra és megfelel a szigorú környezetvédelmi követelményeknek is, pl. a nemzeti Part L céloknak (CO2 kibocsátás csökkentése 25%-al).

A centrum elülső része teljes magasságában üvegből készült. Hála ennek és a háromszög alakú tetőablakoknak, természetes fény tölti meg a teret, minimálisra csökkentve a mesterséges fény iránti szükségletet. Éppen ezért csak egyetlen villanykapcsoló található az épületben, a mesterséges fény erősségét napfényszenzorok szabályozzák az időjárásnak megfelelően.

Az enteriőr sárga borítását egy újrahasznosított brit faanyagnak – a Trespának – köszönheti, kialakítása olyan, mint a jól ismert kirakós játék, a puzzle. A sárga szín pedig fényes és barátságos légkört teremt a kívülről amúgy éles szerkezetnek. A hagyományos poszterek helyett elektronikus képernyőkkel dekorálták a centrum falát, melyek az épületen belül és kívül egyaránt megtalálhatóak.

A hűtés-fűtést geotermikus energia felhasználásával oldják meg, a föld télen fűti, nyáron hűti a vizet, melyet 645 láb mélyről pumpálnak fel és le. A Make Architects stúdió dizájnerei a tető részt is úgy tervezték meg, hogy az zöld módon hasznosítható legyen. A tetőről összegyűlt esővizet öntözésre és a toalett öblítésére hasznosítják.

A terv megálmodói és megalkotói munkájukért számos díjat bezsebelhettek, így a 2009-es RIBA-t és ugyanabban az évben a London Tervező díjat (London Planning Award) nyerték el a „Legjobb megépült projekt közösségi területen” kategóriában.

A Londoni Információs Centrum az információ- és turisztikai szolgáltatások mellett egyedi külsejének és fenntartható kialakításának köszönhetően London egyik legújabb látványosságává vált. Remélhetőleg a londoni központ csak az első fenntartható „túrinform” iroda, mivel el tudnánk képzelni még néhány ilyen építményt a világ nagyvárosaiban. És Ti?

Via Inhabitat

A Gottlieb Paludan által tervezett, ’Green Power Island’ névre keresztelt projekt elsősorban a szélenergia nagy volumenű tárolását hivatott megoldani. Habár a sziget terve teljesen új, az alapkoncepció – hogy szivattyúzott vizet használnak fel a megújuló energiaforrások tárolására – már széles körben alkalmazott.

Hogyan működik a dolog? – A hagyományos szivattyú rendszerek egymásra helyezett tározók segítségével használják ki a víz és a gravitáció energiáját. Alacsony szükséglet esetén a többlet energiát felhasználva pumpálják át a vizet az alsó tartályból a felsőbe. Ha pedig nő a kereslet, a vizet visszaeresztik az alsóbb tartályba, energiát előállítva a folyamat során. A Green Power Island megalkotói csavartak egyet az alapkoncepción: a folyamathoz tengervizet használnának, melyet egy mesterséges szigetbe épített lagúnaszerű tározóba pumpálnának. Ha a kereslet alacsony, a szivattyúk hajtotta szélturbinák kiürítenék a tartályt, csúcs időszakokban viszont, a víz szabadon visszaáramolhat, melyen keresztül a turbinák villamos energiát termelhetnek.

A víz áteresztése az alsóbb tartályba – energiaraktározás

A víz visszapumpálása felső tartályba – energiatermelés

Mindezek alapján a Green Power Island akár a szélenergia ismert tárolási metódusának egy szép, újszerű csomagolása is lehetne. A projekt azonban ennél sokkal több. A sziget közepén épülne meg Skandinávia legnagyobb napenergia erőműve, továbbá összekötnék a Koppenhága közelében fekvő Avedore Erőművel is, mely a szigeten termelt algákból állítana elő biomasszát és bioüzemanyagot. Az algák egyszerre jelenthetnének egyfajta kezelést a széndioxid problémájára és szolgálnának kiváló ételalapanyagként is.

A sziget hasznosításának különböző opciói

A Green Power Island és az Avedore erőmű munkája

Zöld-energia sziget koncepció nemcsak Koppenhágának készült. Igazodva a természeti adottságokhoz, ugyanezen az elven alapulva készült javaslat pl. a szintén dán Kattegatnak, Floridának, Bahrainnek, Indiának és Kínának is.

A szintén dán Kattegat számára  készült terv

A zöld sziget egyelőre csak terv, és a szkeptikusok szerint esetleges megépülése esetén sem lesz más egy látványos, kísérleti monstrumnál. Valamit le kell szögezni azonban: a fosszilis energiaforrások kora napról napra közelít az elkerülhetetlen véghez, még akkor is, ha erről a világ nagyobb része vagy nem vesz tudomást, vagy jelentéktelen látszatkezdeményekkel igyekszik orvosolni a problémát. A tengeri széltől hajtott kerekek, a napcellák és az algák pedig lényegesen kisebb veszélyforrást jelentenek, mint a megregulázott atomenergia.

Ha izgisnek találjátok a témát, és még szeretnétek róla olvasni, kattintsatok ide meg ide.

Via Inhabitat and Planetsave.com

Amikor külföldön járunk, az utolsó napokban valahogy mindig eluralkodik rajtunk a vásárlási láz – „Mégis mit hozzak az anyósnak???” – és sokszor képesek vagyunk a leggagyibb giccseket is megvásárolni szuvenír gyanánt. Valahogy így van ez a Magyarországra látogató turistáknál is, a legkoncentráltabb látványosságoknál bóvlik tömkelegeit veszik meg. A gipszbe öntött bazilikák ideje azonban mostantól lejárt!

A hazánkba látogató, „nyitott szemmel járó” turisták egyik legnemesebb nedűnket – a pálinkát– immár Magyarországot és Budapestet jelképező különleges palackokban vásárolhatják meg. A kezdeményezés az egyik legnépszerűbb pálinka, illetve pálinka jellegű szeszes italokat gyártó Rézangyaltól származik.

A gyártó a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) diákjait kérte fel arra, hogy „I love Budapest” és „Spirit of Hungary” témákban tervezzenek olyan palackokat, melyek hungarikumhoz méltó, trendi külsővel ruházzák fel nemzeti italunkat.

A felhívásra számos pályamunka érkezett, melyekből több nyertes terv született. Lakos Tamás Magyarország és fővárosunk jellegzetességeivel díszítette az üvegeket. Lőrinczy András a gazdag magyar ízvilágot a modern minimalizmussal ötvözte munkáján, Nagyapáti Zoltánt pedig talán a kaparós sorsjegyek ihlették meg, ugyanis lekaparható címkével látta el az általa tervezett palackot, mely Budapest két arcát ábrázolja.

„A címke feleleveníti azt a pillanatot, amikor Budapest többé már nem szürke és idegen nagyváros előttünk, de ahhoz előbb meg kell kapargatnunk a felszínt, hogy meglássuk a város barátságos arcát.” – magyarázta a különleges üveg megálmodója.

A pálinka alapvetően keresett termék a Magyarországra látogató turisták körében. Az új köntösbe öltöztetett pálinkák azonban nemcsak aperitifként szolgálhatnak egy-egy jeles alkalmon, hanem az otthonok díszeként is szolgálhat, vagy szuvenírnek „telitalálat” lehet.

Via Bevezetem.hu

Mexikó manapság nemcsak gazdag kultúrájáról –pl. El Mariachi, sombrero, azték piramisok, gasztronómia – híres, hanem a gazdaságát érintő recesszióról, a korrupcióról, és az évente több mint 10.000 halálos áldozatot követelő drogcsempészetről – a sertésinfluenzáról nem is beszélve. Így nem csoda, hogy ez a minden szempontból „egzotikus” desztináció az utóbbi években jelentős idegenforgalom csökkenést realizált. Az ország jelenlegi turisztikai minisztere, Gloria Guevara azonban újra felvirágoztatná az iparágat. Itt jönnek képbe a maják:

2012.12.21. – Valakinek ez csak egy csupa egyesekből, kettesekből, na meg egy nullából álló dátum, más viszont immáron két éve van tőle betojva, és hiszi azt, hogy ez a nap lesz a világvége. Miért? –„Mert a maja naptár azt mondja.”– hangzik a válasz mindenütt.

A közhiedelem kialakulásának oka a maja időszámítás és naptár, melyet 5125 évenként – vagyis 13 baktunként – kezdenek újra. Egy ilyen ciklus fejeződik majd be 2012. december 21-én is, mely szájhagyomány útján, no meg az interneten terjedve már az időegyenesről való lesétálással vált egyenlővé. Okos emberek elmondása szerint azonban világvégéről szó sincs, a ciklus befejeztével egy újabb veszi kezdetét – csak mire a maják megrajzolhatták volna a következőt, addigra kihaltak.

A téma már szinte minden iparágat megmozgatott, az asztrológiától kezdve egészen Hollywoodig, így ideje volt, hogy a mexikóiak is kivegyék a részüket a buliból. 2012. december 21-ig a maják és hagyatékuk körül forog majd egész Mexikó, és reményeik szerint a világ kíváncsibb fele is. Mintegy ötszáz kiállítást, konferenciát és fesztivált rendeznek Yucatán, Quintana Roo, Chiapas, Campeche és Tabasco államok régészetileg fontos városaiban.

Felipe Calderon mexikói miniszterelnök eképp nyilatkozott a témában: “Az egész világgal megismertetjük a maják varázslatait”. Úgy legyen! Saját tapasztalataim szerint Mexikó olyan szeglete a világnak, melyben tökéletesen keveredik a finom kultúra és a vadság, és amit érdemes 3D-ben, real time is megnézni. Ráadásul a szerencsésebbek 2012.12.21-én akár első sorból izgulhatják végig a világvégét a világ végén.

Via MTI és National Geographic Magazin Magyarország

Mielőtt még felhajtanánk az üléstámlát és az étkezőasztalkát, illetve bekapcsolnánk a biztonsági öveket, nézzük meg, milyen feltételeknek szükséges megfelelnie egy erős ország márkának!

• stabil gazdasági teljesítmény
• előremutató politika
• minden érintkezési ponton összehangolt aktivitás
• a jövőt szem előtt tartása
• a világ előre mozdítása
• váltson ki érzelmi kötődést
• teremtsen keresletet
• jólét biztosítása

Tényleges megkülönböztethetőséget viszont csak az országok jellegzetességei és a róluk kialakult asszociációk biztosítanak – azok a dolgok, melyek az emberek eszébe jutnak, amikor meghallják egy hely nevét, vagy meglátnak egy fotót róla. Ezért ugrik be Angliáról valakinek a királynő, valakinek a sör, valakinek meg a Stonehenge, Hollandiáról a fapapucs vagy a tulipán, vagy éppen a hosszabb pórázon tartott drogfogyasztás és a piroslámpás negyed, illetve Finnországról Joulopukki – a Mikulás és rénszarvas barátai, na meg a Kalevala.

Miért fontos az erős országmárka?

Egy ország márkájának erősségét egy nemzet immateriális javainak összessége is meghatározza. Ha a hazai termék, szolgáltatás vagy vállalat erős országmárkával társul, esélyesebb a prémium árképzésre, a hosszú piaci élettartamra és fogyasztói preferencia kialakulására a feltörekvő piacokon – gondolva itt a francia luxusmárkák népszerűségére Kínában. Ezzel ellentétben egy gyenge országmárka, akárcsak egy gyenge piaci márka nehéz megkülönböztethetőséghez és alacsony „recall-értékhez” vezet. E tényezők mind-mind befolyásolják, hogy egy ország milyen szintén képes kitűnni regionálisan és globálisan, továbbá, hogy természeti erőforrásain túl valósítsa meg jövőbeni terveit.

2010 legjobbjai

Az év vezető országmárkái rendelkeznek néhány közös vonással: demokratikus, haladó országokról beszélhetünk, melyek gazdaságilag és politikailag stabilak, üzleti életük pedig angol nyelv központú. Magas szintű kommunikációs infrastruktúra, kiegyensúlyozott közszolgálati és kereskedelmi médiahálózat, illetve magas internet és mobil penetráció jellemzi őket. 2010-ben is fontos tényezőnek minősült a gazdasági válság adott országra gyakorolt hatása.

2010 legjobbja Kanada lett, megfosztva az Egyesült Államokat korábbi első helyétől. Sikerének egyik kulcstényezője pedig egyértelműen a 2010-es Téli Olimpiai Játékok. A sikeres rendezvény erősítette a Kanadáról kialakult biztonságos, baráti, világszínvonalú ország képét, így már azon sem csodálkozhatunk, hogy látogatottságban is ő járt az élen 2010-ben.

No és itt van az egyik kedvenc reklámom: Coca-Cola a kanadai olimpián a’la két jó cucc szinergiája

Az USA negyedik helyre szorulása rávilágított arra, hogy az „Obama-effektus” mindkét irányban működhet, hiszen az új kormányzattól remélt változás még várat magára. A növekvő munkanélküliség, a válságból való lassabb talpra állás, a sokat kritizált külpolitika és a Mexikói-öbölben történt katasztrófa is gyengítette a kulturálisan és világgazdasági szinten is erős brandet.

Obama integet

Kicsi a bors de erős – a gazdasági stabilitásuknak köszönhetően olyan országok kerültek az élre, melyeknek kevesebb mint 10 millió lakosuk van. Ilyen Finnország, Új Zéland, Svédország és Svájc is. Utóbbi nem csak politikai semlegességének és történelmi hírnevének köszönheti a hat hellyel történő előrelépést. Svájc 2010-ben mind közül a legjobb üzleti desztináció volt.

A jó öreg svájci

Csúcsugrók és nagy vesztesek

A legtöbb ország 1-1 helyett ugrott előre vagy csúszott vissza, azonban van köztük 1-2 csúcsugró és fellelhetők a nagy vesztesek is. A legnagyobbat előrelépő ország Belgium, Horvátország és a Skandináv országok voltak. Az egyik legnagyobb vesztes pedig az államcsőd szélén álló Görögország lett, mely 8 helyett esett vissza, így 2010-ben csak a 22. helyre futotta neki. A görög kultúra és turizmus ereje azonban még mindig képes volt a legjobb 25-ben tartani a gazdaságilag bajba került országot.

Magyarország 2010-ben egy 10 hellyel való visszaesést realizált, míg 2009-ban 56. volt, 2010-ben már csak a 66. helyre futotta. Régiós versenytársai között megelőzte Csehország, Szlovénia és Horvátország. Érdekesség azonban, hogy jelentősen maga mögé utasította Romániát és a gazdaságilag stabilabbnak tartott Lengyelországot is.

Hogy miért vagyunk csak a középmezőnyben, illetve milyen tényezők, intézkedések voltak befolyással a helyezésünkre? Legközelebbi írásunkból megtudhatjátok. Addig is, ha jobban el szeretnél mélyülni a témában, ajánlom figyelmedbe a teljes jelentést, melyet itt találtok meg.

Via 2010 Country Brand Index

A place branding célja, hogy adott ország, régió, város képes legyen időben és megfelelően reagálni a piaci kihívásokra , versenyben maradni, illetve versenyképességét növelni. Míg korábban ezek a folyamatok tudat alatt mentek végbe, vagyis egy-egy brand – ha beszélhetünk egyáltalán brandről – organikusan fejlődött, pl. Magyarországon Szentendre vagy a Balaton, ma már a legtöbben tudatosan űzik ezt a tevékenységet. Aki pedig nem kel fel időben, az bizony csúnyán lemarad.

Az egyik legmarkánsabb példa a városok tudatos brandépítésének megjelenésére az 1977-es I ♥ NY! kampány. Az akció eredetileg a turizmus élénkítésének szolgálta, ma viszont már New York arculatának egyik legmarkánsabb eleme – nem beszélve az azóta készült rengeteg mutációról az I♥ kakaóscsigától kezdve az I ♥ Gyulafirátótig.

A place branding fontosságára – a kifejezést először Simon Anholt használta 2001-ben – először 1993-ban – 16 évvel a New York-i kampányt követően – hívta fel a figyelmet Kotler, Haider és Irving Marketing Places című munkájában. Az azóta eltelt közel 20 év alatt a place branding tetemes szakirodalma halmozódott fel, megteremtve a marketing egy új irányát és felébresztve az országokban, régiókban és városokban szunnyadó versenyszellemet.

Ahány ház, annyi szokás – a tevékenység eredményességét eltérő módszerekkel vizsgálják, mely kutatóintézetektől és az adott területtől is függ. Más szempontok érvényesülnek egy város élhetőségének, mint egy országimázs-erősségének megállapításánál.

Hogyan állunk ma? Mi jelenleg a 40 legtutibb város kerek e világon? Csekkoljuk le együtt a Kinght Frank és a Citi közös tanulmányát a Wealth Reportot! Az alkalmazott mérési szempontok a következőek voltak: életminőség, politikai hatalom, gazdasági aktivitás, tudás és befolyás.

40. – Johannesburg

39. – Jakarta

38. – Mumbai

37. – Új-Delhi

36. – Rio de Janeiro

35. – Bogota

34. – Tel-Aviv

33. – Kuala Lumpur

32. – Dubai

31. – Kairó

30. – Miami

29. – Boston

28. – Milánó

27. – Isztambul

26. – Buenos Aires

25. – Sao Paulo

24. – Tajpej

23. – München

22. – Zürich

21. – Moszkva

20. – Bangkok

19. – Mexikóváros

18. – Shanghaj

17. – Hong Kong

16. – San Francisco

15. – Sydney

14. – Frankfurt

13. – Szöul

12. – Washington DC

11. – Chicago

10. – Berlin

9. – Toronto

8. – Peking

7.- Szingapúr

6. – Los Angeles

5. – Brüsszel

4. – Tokió

3. – Paris

2. – London

1. – New York

Via Business Insider. Köszönet a képekért is!/Thanks for the pics too.