Desztináció Marketing Blog 

A desztináció marketinget eddig mindig csak az egyik végénél fogtuk meg – tehát hogyan kell azt tervezni – és erre hoztunk különböző példákat. Azonban még soha nem írtunk a másik végéről, vagyis arról, hogy amit egy adott város csinál, hogyan csapódik le a fogyasztónál. Hát én most megkérdeztem magamat és most először személyes élményemet írom le Nektek, egyszerű turistaként. Irány a pucér Prága!

Miért Prága? –Közel van. Nem túl nagy. Hasonló árkategória. Látnivalók egész arzenálja. Na meg a SÖR. Ráadásul Prága olyan, mint Budapest, csak éppen ott csehül beszélnek. Tehát: ideális helyszín két fiatalnak az át- és nem kevésbé a túléléshez is.

A prágai volt az első KÖZÖS vakációnk, egymásra utalva a világ egy egyáltalán nem távoli, de mégis másik szegletében, ezért –  ismerve amúgy széllelbélelt természetünket –  az utazás gondos előkészítést igényelt:

Mivel mész és hol fogsz aludni?

A szállásunkat egy szobafoglalós weboldalon keresztül foglaltuk le egy három csillagos hotelben. Minden járulékkal együtt éjszakánként kb. 4000 Ft-nak megfelelő összeget fizettünk fejenként, melyben benne volt a reggeli bőségtál is. Szomorú tény, de ma már sem Budapesten, sem az ország egyéb turisztikailag frekventált helyein nem jut az ember ennyiért, és ilyen minőségben szálláshoz.

A következő lépés az utazás módjának kiválasztása volt. Két opció vetődött fel. Busz vagy vonat. A busz egy ezressel olcsóbb, de egy órával tovább utazol, és nem pisilhetsz akkor, amikor kedved tartja, így a vonatjegyünkkel együtt némi komfortérzetet is vásároltunk kerek 7 órára. Érdemes figyelemmel kísérni azonban a különböző akciókat is. Az oda-vissza jegyünk fejenként 48€ (~12 960 HUF) volt.

A szállás és a vonatjegyek lefoglalása mellett, már jó előre betáraztunk útikönyvből, és  - haladva a korral – okostelefonokra készült offline is futó alkalmazásokkal. Ezek főleg közlekedési – mint pl. nálunk a Smart City – és turisztikai szoftverek voltak. A lehetőségekről itt olvashattok.

Közlekedés

Miután megérkeztél idegenföldre az első és legfontosabb dolog, hogy eljuss a szállásodra. A „hogyan?” részt érdemes már otthon megtervezni, főleg akkor, ha tömegközlekedést fogsz használni. Mi is így tettünk: az első napunk excel táblában volt percre pontosan lebontva. A prágai BKV – nekem csak PKV – weboldalán található útvonaltervező és a google maps kombó jó szolgálatot tett – ugyanis a PKV-s útvonaltervező csak megállótól megállóig tud tervezni, ezért előbb meg kell nézni a google térképen, hogy melyik megálló van közel a címhez. Később érdemes azért beszerezni egy közlekedési hálózat térképet is, mely elektronikusan és offline is elérhető a metrómegállókban vagy a turisztikai információs irodákban. Ezzel és általában az útikönyvekben található térképekkel nem lehet már nagyon elveszni.

Ami már az első félórában egyértelművé vált számunkra, hogy cseh barátaink közlekedési rendszere evolucionálisan előrehaladottabb fővárosunkénál. A háromnapos felnőtt/nemzetközi diák bérlet 310 CZK (az első lekezelés időpontjától érvényes), a vonaljegyek pedig nem csak egy utazásra jogosítanak fel, hanem a 30 (24 CZK), illetve a 90 perces (32 CZK) jeggyel annyiszor szállsz át, amennyiszer akarsz. (1CZK ~ 11,5 HUF) Roppant baráti, ráadásul az egész közlekedési rendszerük becsületalapon működik: mindössze egyszer találkoztunk ellenőrökkel.

PRága – kártya: Desztináció-marketingezzünk már!

Akárcsak az európai nagyvárosokban, Prágában is van úgynevezett citycard. Ennek a benefitje a turista számára az, hogy bizonyos helyekre ingyen vagy olcsóbban tud bemenni – összességében jobban jön ki anyagilag és nem kell vesződni a folytonos belépőkkel. Van belőle 2-3-4 napos, PKV-bérlettel vagy a nélkül lehet megvásárolni online és offline egyaránt. Ezeket Magyarországon is be lehet szerezni, de készüljünk fel rá, hogy itthon az utazási irodák rárakják az árára a saját kis marzsukat.

Prágának és látványosságainak azért jó a Prága-kártya, mert a kevésbé ismert vagy kisebb népszerűségnek örvendő helyeket is meg lehet nézni vele, így felhívja a turista a figyelmét ezekre a nevezetességekre – kvázi forgalmat generál. Okos. Egyébként abszolút érvényesült az a szabály, hogy a legjelentéktelenebbnek hitt dolgok tetszenek végül leginkább, a „ha majd marad még idő” kategóriába sorolt programok sültek el a legjobban. A kártya mellé adnak egy félig reklámkatalógus, félig útikönyvet – amiben van metrótérkép és nevezetesség térkép is.

FYI: Budapesten is kapható citycard 1-2-3 napos konstrukciókban, hasonló árban és hasonló lehetőségekkel.

Elemózsia és sör – avagy kulináris orgazmusok hada

Sokszor halljuk, hogy fontos az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás. Ha viszont igazi cseh specialitásra vágysz – ami nem mellesleg az étlapokon is külön menüpont alatt szerepel és kb. 30CZK-val drágább, mint a többi étel – akkor ne is álmodj ilyesmiről. Ebben kicsit hasonlít a cseh konyha a hagyományos magyarra, itt viszont inkább sörrel érdemes leöblíteni az ételt – hozzám hasonló, nem kifejezetten sörrajongóknak is.

A kedvelt húsok a kacsa, a disznó a bárány és a marha – a pörköltet azonban itt nem nokedlivel, hanem a csudifinom, bár kellőképpen hízlaló knédlivel tálalják. Egyik este azonban a knédli helyett sikerült egy úgynevezett fűszeres burgonyafánkot rendelnem – ott potato pancake néven fut – a sült disznóhúshoz – hát az valami isteni volt. A „zöldség” pedig általában a szintén nemzeti eledel fehér és lila dinsztelt káposzta.

Sörök terén két fajtával találkoztunk: a Pilsner Urquellel és a Budweiserrel. Persze csak addig, amíg be nem tettük a lábunkat az U Fleku nevű helyre, ahol valahogy olvashatnak az ember gondolataiban, mert amint leteszed a feneked már ott is teremnek egy korsó – kellőképpen sűrű – barna sörrel. Ebben a kb. 10-12 fokos nedűben érlelik a sörsajtot, amit szintén meg lehet kóstolni – fokhagymás tósztra kenve ideális. Érzékeny gyomrúak vigyázat: amilyen erőteljes a sajt bukéja, olyan erőteljesen hat a bélműködésre is.

Az árak főleg a forgalmasabb helyeken – Nerudova, Karlovi, Celetna stb. – elég borsosak, és még a 10%-os szervizdíj sincsen beléjük kalkulálva. Ahol olcsó az étel, ott drága az ital és fordítva, sőt van ahol még az el nem fogyasztott kenyeret is felszámoljak. Erre mindenképpen fel kell készülni lelkileg és pénzügyileg egyaránt, továbbá arra is, hogy a fejben kiszámolt összegen felül még vagy 50 CZK-val többet fizetünk majd.

Ha nagyon kifogytál a koronából, akkor még mindig ott van a McDonald’s vagy a KFC, ami Magyarországgal ellentétben az éttermekhez képest egy olcsó étkezési alternatíva – és nagyobb meglepetések sem érhetnek minket.

Prága nem a láblógatás a városa. A kultúr-cunami abban a pillanatban ér el amint beteszed a lábad és egészen kilépésig tart. A város tudatosan használja ki és épít a „patinás történelmi város”, illetve a „kultúra” USP-kre, “kora” ellenére pedig folyamatosan meg tud újulni. Méterenként ugrálhatunk a különböző korszakok között, hiszen tökéletesen megfér egymás mellett pl. Kafka és a gótika, a Károly hídon sétálva pedig önkéntelenül is felcsendül fülünkben Smetana Moldvája. Valahogy  otthon érezzük magunkat idegenben – és szerintem nem csak a Budapest és Prága közötti megannyi párhuzam miatt.

Összefoglalásképpen elmondhatom, hogy remek öt napot töltöttem Prágában, és ez a jó társaság mellett, ennek a jól kitalált,  „kisnagy” városnak köszönhető, mely remek példa lehet Közép-Európa többi nagyvárosa számára is.