Miért jó a hazai?
Blogunkon eddig még nem sok szó esett a téli sportokról, illetve az ezekhez kapcsolódó témákról. Mostani bejegyzésünk célja, hogy felhívja a figyelmet arra, ami a miénk, és nem értékeljük eléggé. A mátraszentistváni Síparkról sokszor, sok helyen olvashattunk, szerencsére egyre többször pozitív hangvételű cikkeket.
A mátraszentistvánon két egymást követő évben eltöltött pár nap után az a vélemény fogalmazódott meg bennem, hogy örülhetünk annak, hogy olyan síparkunk van az ország határain belül, ahol a kezdőtől a haladóig minden síelő megtalálhatja a számítását.
Először is érdemes azt a tényt figyelembe venni, hogy végre van lehetőség Magyarországon, magyar nyelven, hazai síoktatóktól elsajátítani a síelés alapjait, valamint fejleszteni a már megszerzett sítudást.
Bár ma már ezt a tényt akár alapnak is tekinthetnénk, nem volt ez mindig így. Vagyunk egypáran az országban, akik még az 1980-as években a szüleiktől, illetve a szlovák diákoktól próbálták ellesni a síelés fortélyait. Manapság már gyermekeink léptek be abba a korba, amikor elkezdhetik a téli sportnak ezt a fajtáját. Érzésem szerint nincs annál jobb, amikor a gyerekek együtt, egy csapatban, egy jópofa és kedves, barátságos és felkészült oktató segítségével csúszhatnak először. Mátraszentistvánon erre kiváló lehetőségük van. A síoktatás 110 perces, egy nap három alkalommal különböző fejlettségi szinten indítanak csoportokat. Az oktatók jelentős energiát fektetnek abba, hogy a kezdők és a középhaladók is élvezzék a sízést.
Említést érdemel a felvonóknál szolgálatot teljesítő személyzet munkája is. Kivétel nélkül segítőkész, előzékeny és udvarias személyzettel találkoztunk. A legszimpatikusabb az a bánásmód, ahogyan a gyerekeket és a kezdő sízőket segítik a felvonóknál. Mindenkihez volt egy kedves és bátorító szavuk. Egyik nap délelőtt óriási köd telepedett a pályákra, a személyzet ezért külön felhívta a sízők figyelmét az óvatosságra, valamint kért mindenkit, hogy ha bármi rendkívülit tapasztal, vagy balesetet lát, azonnal értesítse valamelyik pályafelügyelőt, hiszen a köd miatt nem látják be a pálya teljes hosszát.
A Hóhatár Hütte kínálata és árai átlagosnak mondhatók, dél körül viszont igyekezni kell helyet foglalni, ha ebéd közben melegedni is szeretnénk, ellenkező esetben csak a teraszon van lehetőség leülni.
Összességében tehát elmondható, hogy aki gyermekeit szeretné megtaníttatni síelni, illetve szeretne 2 napot kellemes síeléssel tölteni, annak bátran ajánlható mátraszentistváni sípark. Jó lenne, ha több honfitársunk is félretenné azon előítéleteit, mely szerint jót síelni csak nyugati szomszédainknál lehet. Nem ártana, ha először a saját házuk táján néznének körül, nem lennének restek beiratkozni oktatásra (igen, a haladóknak is van mit tanulniuk!), és kisebb mellénnyel, de annál nagyobb alázattal vágnának neki a (akár a hazai) lejtőknek.
